Elõször volt két középiskolás barát, aki elhatározta, hogy zenekart alapítanak. Õk Brian Welch és Reginald Arvizu voltak. Reginald, azaz Fieldy eredetileg gitározott, de a banda kedvéért átváltott basszusgitárra. Megalapították a Ragtyme-ot. Ebben a bandában Brian és egy J.C nevû srác gitározott, Fieldy basszerozott, Richard Moral énekelt és Tommy dobolt. Ez a banda azonban nem tartott sokáig, hamar feloszlottak hogy egy másik bandában zenéljenek, a L.A.P.D.-ban ( Love And Peace Dude ) Ebben Fieldy és Richard zenélt, majd bekerült ide James Christian, alias Munky. Mint késõbb kiderült, a bandába mindössze azért került bele, mert hosszú haja volt, de még késõbb kiderült, hogy a játéka sem elhanyagolható. Kellett ugye még egy dobos is, nemde? Ezért feladtak mindenféle hirdetéseket, sok jelentkezõt meghallgattak, amikor egy 13 éves srác is üzenetet hagyott nekik. ( „Hé, srácok, kerestek még egy dobost?” ) A fiúk meglepõdtek a srác láttán, de amikor meghallották játszani, tudták, hogy övé a munka.

A banda nem sok koncertet adott, mindössze kettõt. Ezután Los Angeles-be költöztek. Ekkor mindannyian 18 évesek voltak, David pedig 16, így õ csak késõbb tudott utánuk menni. Nem sok kellett, szerzõdést kötött a Triple X Records-sal, úgyhogy megszületett a háromszámos demójuk, ami viszonylag sikeres lett, tízezer darabot adtak el belõle. Úgyhogy a sikeren felbuzdulva felvették egyetlen albumuk, ami eredetileg Laughning As People Die lett volna, de a háború miatt Who Laughning Now?-ra változtatták. A siker a fejükbe szállt, hamar minden bárból kizárták õket, ugyanis a nevüket felfújták a falakra, zúztak a bulikon…