Ahogy olvasgattam a műveid, megjött a kedvem az íráshoz, aztán tegnap este egy 20perc alatt összedobtam vmi szemetet. gondoltam megmutatom itt mert most nagyon máshogy nem tudom. remélem nem szúrtak le nagyon miattam :$ még most dolgozom fel hogy 1 hét... illetve 6nap... na tessék:
A vak sötétben botorkálok, kezemmel magam előtt hadonászva próbálok magamnak biztonságérzetet nyújtani. Úgy gondoltam, hogy még sötétedés előtt kiérek az erdőből, ahová a puszta unalom hajtott. Nem tudom mire esküdhetnék, de húsz perce még a kezemet a homlokomhoz téve takartam el a napot, mintha tisztelegnék annak. A magam előtt kalimpálásnak az első gyenge pontjai gyorsan megmutatták magukat. Beleütöttem egy fába, ami talán 200 éves lehetett, és szilárdságát a vasbetonhoz tudnám hasonlítani. Ilyen és ehhez hasonló problémák árán végre kijutottam az erdőből, és végre egy kis holdfényt is láthattam, amit a lombkorona eddig ügyesen rejtegetett előlem. Nem tudom hol lyukadhattam ki, de nem itt jöttem be. A teljesen ismeretlen terep adta aggódást még erősíteni tudta a farkasüvöltés, és az aláfestő muzsikaként megérkező vihar hangjai. Ilyenkor mérgesen gondolok vissza nagyapám idegesítően igaz és minden alkalomhoz illő közhelyeire. Jelen helyzetemben „a hatalom kellemetlen, ha kicsúszik a kezedből” mondat pengette idegrendszerem utolsó húrjait. A hallás hatalma bizony már most kellemetlen. Ugyanakkor nélküle nem hallottam volna meg az akkumulátor merülésének biztos jeleként halkuló autóduda hangját. Úgy rohantam a kocsihoz, mint aki egy hete a sivatagban ténfereg, és az oázist megpillantván azon gyötrődik, hogy vajon csak délibáb-e. Egy rendőrautó vakító fényszóróival néztem farkasszemet, és édes vereséget szenvedtem. A tekintélyes méretekkel rendelkező rendőr kipréselte magát a kocsiból. Az én fantáziám beindult, és hiába kaptam utána, megállíthatatlanul bevillantotta agyamba a képet, amin egy mustáros flakonból folyik ki ez a szép szál termetű legény. Nem volt menekvés, harsány nevetés tört ki belőlem, és a könnyek folytak az arcomon, a rekeszizom rendellenes mértékű összehúzódásai okán. A szolgáló és védő homlokráncolva kezdett el felém döcögni, a tőle telhető legnagyobb sebességgel. Karomat hátratekerve nyomott a motorháztetőre, és miközben a bilincset helyezte fel, váratlanul sipító hangon kérdezte:
- Mit szívott? Van még magánál?
- Ja magamnál vagyok. –válaszoltam, a kimerüléstől beindult fantáziahiányban szenvedő angolhumorommal.
Ez nem volt egy igazán átgondolt ötlet, ugyanis az előbbinél fülsértőbben éles visításban tört ki, és beszéd közben a szájából fröcsögő nem elhanyagolható mennyiségű nyál, és a nagy futásban érlelődött izzadtságcseppek hullottak lihegéstől tátva maradt számba.
- Egy éjszaka az őrsön, egy feljelentés, és meglátjuk mennyire tud vicces lenni a korcs füves fajtája!
- Nem szívtam én semmit maga tohonya barom, és szálljon le rengő csülkeivel a lábamról!
Egy nagy ütés a tarkómra, és a következő homályos képen egy WC-csészét látok, gyomorforgatóan igénytelen műanyag lila ülőkével. Na igen, csak egy helyen lehetek. Egy finom, meleg, cellában. Ezt nem a WC-ülőkéből állapítottam meg, - mert az eklektika hiánya bárhol felfedezhető – hanem az arcomba lógó kéz szagából, ami nem az enyém volt. Kétség kívül seggszaga volt, és a halványbarna foltok az ujjak végén sem nyugtatták meg a magát egyre feljebb és feljebb küzdő béltartalmamat. Ismét nagyapámat idézném: „Aki viszkető seggel fekszik, sz**os ujjal kel”. Ahogy mondtam: idegesítően igaz és minden alkalomhoz illő. Miután különleges odafigyeléssel lehámoztam magamról e bizalomgerjesztő végtagot, oda bicegtem a taposástól még mindig megviselt lábaimmal a rácshoz, és friss, ropogós reményekkel telve elkezdtem kiabálni.
- Hé! Hahó! Itt vagy öreg?
- Van egy megszólításom, 13-as rab! – nyekeregte egy hang, ami kísértetiesen hasonlított arra a hangra, amikor egy villát húzogatnak egy tányéron. Lelki füleimmel azt is hallottam, ahogy csöpög le a nyál, a yard dicsfényben úszó linóleumára.
- Kopó?
- Prescott hadnagy.
- Mikor mehetek el Presley hadnagy?
- Prescott. Elvégeztük a drogtesztet, ami alapján maga tiszta. Ugyanakkor olyan mennyiségű alkohol volt a vérében, hogy gondoltuk utánanézünk a priuszainak. Ittas vezetés négyszer, vezetés eltiltás alatt hatszor, ebből háromszor szintén ittasan. St. Louis-ban meztelenül úszott a szökőkútban és a vízköpő mellé beállva vizelt ki belőle. Természetesen részegen. Beutaltuk hát egy alkoholelvonóra. Személyesen a polgármester úr fizeti, és ő fogja bekísérni a klinikára.
- Kösz, csontos hadnagy.
- Vigyorogj, amíg teheted…
A polgármester… Azóta utál a vén csont, mióta személyesen trágyáztam meg a díjnyertes rózsáit saját termelésű anyaggal, miután három órát álltam az ajtaja előtt egy szerencsétlen papírért, amit a házi droidja már két héttel azelőtt előkészített. Bezzeg mikor meglátta a biztonsági kamerán hogy mit csinálok, olyan gyorsan rohant ki hogy be se fejezhettem a kertészkedést.
tudom még tagolatlan meg ilyesmi, de majd vmi őszinte építőjellegű kritkiára számítok 
na (K) és már most hiányzol, és nem csak az  (kihasználtam minden értékelhető szmájlit ezt kivéve: )
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
