Rajzfilm szigorúan felnőtteknek, vagy még azoknak sem. Ez az a sorozat, amit az ember vagy nagyon szeret vagy nagyon utál. Én az előbbiekhez tartozom, éppen ezért most egy jó kis örömódát fogok zengeni.

Van valahol a világon egy hely, amit South Parknak hívnak. (De tényleg van!) És így hívják azt a rajzfilmet is, amiről most ezt az ajánlót írom. A négy amerikai gyerek életét bemutató animáció első pozitívuma a képi világ: minimál stílusa, kezdetleges figurái hihetetlenül odab*szósak (sajnálom, ezt csak így lehet kifejezni). A sorozat minden részében egy-egy társadalmi vagy bármilyen réteget gúnyolnak ki, bár ebben az esetben a fikázás kifejezés lenne a pontosabb. A szereplők: Eric Cartman, a gyerek, aki mindenkit utál, és ezt nem is rejti véka alá. Kenny, akinek szavából mit sem értünk, viszont általában minden epizód az ő halálával végződik. A harmadik szereplő a zsidó fiú, Kyle, a negyedik pedig Stan.

Ők négyen alkotják az Amerikai Álom fonákját, válogatás nélkül bírálják Jézust, Isten, a zsidókat, a nem zsidókat, a gruftikat és egyáltalán; azokat, akiken van kalap és azokat is, akiken nincs. És közben k... jó szöveget nyomnak! Az egyik személyes kedvencem a Mel Gibson & Passió- fikázó rész, de annyi jó epizód van, hogy szinte lehetetlen sorrendet felállítani.

A kedves gyerekeknek figyelmeztetésképpen mondom, hogy csak akkor nézzék eme lélekemelő rajzfilmet, ha a szülők már aludni tértek!!