MÉRT VAN?

Mért van, hogy az étel ízetlen?
Mért van, hogy az élet eltűnik?
Hiszen én itt állok szerelemtől égetten,
Hol a szív soha, semmitől el nem retten.

Azért van, mert egyedül vagyok.
Azért van, mert nem szeretnek.
Elmegyek, de valamit itt hagyok.
A szívem; de én könnyeimbe fagyok.

Te nem adtál semmit…
Nem is kellett neked szerelmem
Elmegyek, de kincset hagyok itt
Lelkem ékességét, szerelmem darabjait.

Légy boldog vele, kit én is szerettem
Azzal, ki engem mindig megvígasztalt
Hisz’ ő ég fiatal szívedben
Nem én, ki érted sírtam minden éjjelen.